Az HBO Max kínálatába került a Tollak (Feathers) című arab alkotás. Amelyről azt hittem leírása alapján, hogy egy vígjáték, amolyan Franz Kaffka-féle darab lesz, mint az Átváltozás.
Nem egészen ezt kaptam, de valami hasonló a sztori.
Bepillantást nyerhetünk a film által egy egyiptomi család életébe. Erősen patriarchális a társadalom és a mindennapi életben is keményen az erősebb nem dominál. Az asszonyok dolga kábé a szülés, a gyereknevelés és az étel elkészítése. A férfi az úr a háznál, ráadásul még szigorú is. De ő is csak ember és arról álmodik, hogy egyszer majd medencés házat vesz a fiainak, akikből három is van. Kicsit abszurd az egész, amikor ezt egy olyan férfi jelenti ki, akinek annyira mocskos az ablaka, hogy azt már csak kiverni érdemes.
No, de egy apa mindent megtesz a gyermeke boldogságáért, így tesz főhősünk is: szülinapi bulit szervez a fiának. Meghív mindenkit, mondom mindenkit! Még a főnökét is, nyilván azért, hogy adjon egy kis pénzt ajándékba... És hív egy bűvészt is, aki kicsit túl jól varázsol. A félresikerült (vagy túl jól sikerült) bűvésztrükk aztán teljesen felborítja a család életét.
 |
| Egy hősnő, aki nem köpenyt, hanem kendőt visel (Demyana Nassar) |
Egy olyan szituációt teremtődik, ami nekünk nyugati társadalomban élő embereknek teljesen hétköznapi, hiszen egyszülős családok nem különösen furcsák. No, de egy olyan zárt, régi normák szerint működő közösségben, mint a filmbéli, már más a helyzet.
Különösen tetszett a televízió szerepe a történetmesélésben, mint fel-felbukkanó szimbóluma a távoli modern létformának. S egyébként is jól bánik a filmet jegyző Omar el Zohairy a jelképek használatával a Tollakban. Ami még tetszett, hogy arab a nyelve és nincs szinkron, tehát kénytelen voltam figyelni arra, mi történik. Nincs idő elkalandozni, mert lemaradunk az eseményekről.
És valahogy üresnek is tűnhet a film, mert kevés a párbeszéd benne, de igazából a képek magukért beszélnek. Ezért végső soron nem is hiányzik, hogy többet társalogjanak a szereplők. A sztori érdekes kérdéseket vet fel és egy olyan helyzetre keresi a hősnő a megoldást, amivel nem minden egyiptomi nő találkozik. A megtalálása pedig egészen megdöbbentő.
A film a 2021-es cannes-i filmfesztivál programjában is szerepelt, ahol a kritikusok díját is elnyerte, de vetítették a Dharamshala Nemzetközi Filmfesztiválon is.
Azoknak ajánlom, akik bírják a nem szokványos tucatfilmeket és képesek egy dologra összpontosítani. És azoknak akik bírják az abszurd fekete humort.
